Nézek üres tekintetedbe,
Nézlek, ahogyan csendesen alszol el.
Nem értem, miért éget ennyire,
Ez az elmúló szerelem.

Szeretnélek megölelni még egyszer,
Szeretném csókod ízét érezni a számon még egyszer.
Szeretném érezni bőröd illatát még egyszer,
Szeretném, ha simogatnád arcom még egyszer!

Rettentően hiányzol még mindig.
Szeretni foglak a síromig.
Miért érzem úgy, nem az utolsó ölelés volt,
Nem utolsó csókot adtál most?

Miért érzem úgy mindig, hogy csöndes minden,
A szavak elmúlnak, halk lett az élet.
Miért tökéletes most minden gond?
Talán az éjjel meghalok?

És az utolsó csókot kérem tőled,
Utolsó hangot hallok felőled.
Mondd, miért hiányzol ennyire?
Szívemben a szerelmet megölted!

Miért keresem a gyalázatot?
Miért kérdezek, ha választ nem kapok?
Istenem, miért szeretlek így?
Fájdalmasan bánt a kín.

Elmentél, és már távol vagy,
Miért engedtelek el a nap alatt?
Miért hallgatok kínzó meséket?
Miért nem csillapítom a szerelmi éhséget?

Miért nem alszom már napok óta?
Átvirrasztom az éjjelt hánykolódva.
Miért nem jössz hozzám, mint álmok bús lovagja?
Miért gyötörsz rémisztő álmaimmal?

Csak könnyeket eresztek a fény alatt,
Szenvedek a szörnyű kínokkal.
Látom a napsugarat fényleni,
Angyalokat látok lábamnál heverni.

Akármennyire is akarlak kiverni fejemből,
Nem tudlak elfelejteni elvből.
Szeretlek még mindig, az éjt akarom,
Mit veled álmodtam át a nappalon.

Végső álmokat élek át újra,
Szörnyű álmom lesz ma,
Nyújtom kezem, de elérhetetlen vagy,
Pedig szeretlek tiszta szívből az ég alatt.

Csak állok előtted reszketve,
Leborulva a koszos földre.
És imába foglalom szerelmem,
Elfelejteni nem tudlak sohasem.

Rettentően szenvedek megint,
És csak azt kérem újra, segíts!
Mert nélküled élni nem tudok,
Fuss hozzám kérlek, mert térde hullok!

És arra kérlek, szeress meg újra,
Vigyázok kedves álmaidra!
Már látlak, csendesen nézlek, ahogy alszol,
Fuss hozzám kérlek, mert nélküled meghalok!
2002-02-20