Az életben az érzést mindig ki kell mondani,
Mert ha nem beszélsz róla, magadba fojtod,
Fájdalmadban csak keservesen üvöltesz és sírsz,
Mondd el nekem egyetlen, keserű bánatod!
Annak mondd el, kiben rettentően megbízol,
Aki megért és hagyja, hogy könnybe borulj!

Érzés lehet egy könnyes tekintet is,
Vagy egy gyönyörűen vidám mosoly,
Finom lelked egyszer oda elvisz,
És akkor már te is mosolyogsz!
Mondd el ott is, hogy mi bánt ennyire,
Sírj, ölelj, nevess, ha neked az kell!
Ott majd a vidámság ölel át.

És majd egyszer én is veled megyek,
Ott ahol még a madár se jár,
Csak a csillag ragyog a huncut égen,
A hold vigyáz majd miránk.
Ott elmondhatod gyenge érzésed,
Ott elmondhatsz nekem mindent,
Mert én ott maradok örökre veled!

2002-02-25