Még mindig csak szívem mélyén,
Őrzöm csillogó szemedet,
S néha, a holt lelkek szélén
Még mindig sírok érted!

Először megbíztam benned,
Elmondtam minden titkomat,
De elárultál engem,
Már féltve őrzöm elmúlt álmomat.

Eszembe jutottál ismét,
Hogy bárcsak ölelhetnélek,
De elhagytál az imént,
És téged már nem ölelhetlek.

A felszínen csak gyűlölni tudlak,
De itt legbelül még szeretlek.
És vágyom rád nap, mint nap,
Vágyom arra, hogy csókot adj nekem!

De visszadobtál a porba,
Ahonnan jöttem hozzád,
Ahonnan te felemeltél újra,
Most már csak félve nézek rád!

De már nem bízom benned,
Mégis üresnek érzem magam,
Ahogyan téged szerettelek,
Úgy nem felejtelek el soha!
2002-04-23