Egy hideg februáron,
Mikor választottam, s téged elhagytalak,
Nem mutattam bánatom,
Mert rád nagyon haragudtam.

Megbántottál, és én gyűlöltelek.
Pedig sokat nekem nem ártottál,
Én mégis őszintén szerettelek,
És nagyon fájt a búcsúzás.

Tudom, hogy szerettél,
Mert úgy néztél rám,
Lehet, hogy elfelejtettél,
Mégis talán gondolsz rám.

Mindig rád gondoltam bánatomban,
Mert a te lelked mindig nyugtatott.
Te mindig vigyáztál álmomra,
Szemed mindig hallgatott.

Nekem legfontosabb a csók volt,
Mit te adtál a legtöbbet.
Te nem szégyellted a csókot,
S ezért nagyon szerettelek.

Mert az érintés is fontos,
Mit te adtál nekem a legtöbbet,
Szerettél, most már tudom,
S még bennem él szép emléked.

Te elbúcsúztál egy csókkal,
Mit a homlokomra adtál,
S végig érezve a kínnal,
Néztem utánad, ahogy elhagytál.
2002-08-13