Néha annyira szeretném, hogy megérints,
Hogy fülembe súgjál altató meséket,
Azt akarom, hogy te legalább megérts,
Hogy súgd a fülembe, hogy szeretlek!

Veled elfelejtettem a bánatokat,
Te megvédtél mindentől,
Csendesen érintettél az alkonyban,
És megóvtál a rossz élettől.

Néha téged hívlak, hogy vigasztalj,
Mert hiányzol mindig!
Azt akarom, hogy te nyugtass,
Ha elkezdek sírni!

Tudom, hogy te megmaradtál barátnak,
De magányos vagyok nélküled,
Mégis téged hívlak,
Hogy nézz rám, és újra szeress meg!
2002-09-22