Álmodtam veled gyönyörű meséket,
Mint egy kislány, aki szép álmot lát,
Velem voltál a hold fénye mellett,
S a fülembe csábító szerelmet súgtál.

Veled voltam azon az éjjelen,
Te gyengéden engem átöleltél,
A világban csak mi voltunk ketten,
S te mélyen a szemembe néztél.

Rengeteget gondolok rád mostanában,
Hiszen kaptam tőled édes csókokat,
Átöleltél engem akkor a valóságban,
S mindenen nevettünk jókat.

Az álmomban csak a tied voltam,
Szabadon szállhattunk az ég tengerén,
Akkor ölelhettelek, mikor akartam,
De sajnos álom volt ez az együttlét.

Úgy érzem, újra szeretlek,
S nem tudom, miért érzem így…
Talán mert belenézhettem a szemedbe,
Remélem, ezt nem tudja meg senki.

Újra rám tört a múlt, a félelem,
Hogy valaki bármikor meglát,
S újra elveszíthetem szerettem,
És újra adja majd önmagát.

De te is kellenél nekem ismét,
A forró ölelésed és csókjaid.
De nem tehetem meg ezt ismét,
Hogy eláruljam barátaim.

Mégis szeretném, ha szeretőm lehetnél,
Mert szeretem a kezed, s szemed,
Egy csókot a szádra adni szeretnék,
Hogy elvarázsoljon kedves tekinteted.
2003-01-26