Szeretnék visszamenni a múltba,
Mikor még nagyon szabad voltam.
Találkoztam, kivel találkozni akartam,
Akkor én boldognak mondhattam magam.

Jött egy herceg a másik után,
Megálltam egynél s két év után,
Már megcsaláson járt eszem,
S akkor én nagyon szerelmes lettem.

S felteszek egy kérdést: boldog lennék-e most?
Ha mellette maradtam volna akkor,
Szeretett volna engem ő, a szeretőm,
Nem tudhatom, pedig szerettem őt.

De nem őt választottam, ezért nem tudom,
Mert két év után barátomnál kitartok.
S szeretőm csendesen elhagyott,
Csak néztem utána, ahogy itt hagyott.

S ismét eltelt egy év, jött egy új herceg,
Talán ő volt életem nagy szerelme.
S most hiányzik nagyon, látnám újra,
De félelem kísért és a gyönyörű múltam.

S kérdem én: vele boldog lehetnék?
Őrizne engem? Bármikor megvéd?
S ha még nem késő, fogadna újra?
Megszerethetne engem újra és újra?

Talán így van ez, de bárcsak szabad lehetnék,
S akkor vele boldog lehetnék.
De ez csak álom, bárcsak valóra válna,
És akkor boldog lehetnék talán újra.
2003-01-28