Árnyak közt futok én el,
Gondolok rég elmúlt szerelmekre,
Mik szépek voltak nekem,
Aranyként csillogtak szemembe.

Létezik egy ember, kit szeretek,
Már hosszú évek óta ismerem,
Igazán csak másfél éve,
Hogy őt igazán szeretem.

Régi emlékeket hozott nekem,
A felszínre hozta fel,
Mikor még kisgyerek voltam,
És őt ismerem azóta.

Emlékeztem egy gyönyörű arcra,
Egy kedves kisfiú mosolyára.
Egy nevetésre, hogy ő védett,
És 14 év után most felismertem.

Ez a szeretés régre vezethető vissza,
Kisgyermekek voltunk a nap alatt.
Rátaláltam, számomra ő az igazi,
Ezt az érzést már ő is érzi.

Megtaláltam őt dalainkban,
Mit szüleink régen hallgattak,
Csak mi kettőnké a dal,
Örökké szeretjük hallgatva.

Amit iránta érzek,
Nem csupán szerelem,
Megvéd és szeret engem,
Ő az igazi, az életem.

Az élet minket egymásnak teremtett,
Nélküle nincs fény, nincs élet.
Ha ő meghal, vele halok én,
Én az övé lettem, és ő már az enyém!
2003-02-27