Rettentően szeretlek, szinte kimondhatatlanul,
Ha megkérded miért? Mert a fény mi vagyunk.
Minden gyönyörű, ami benned él,
A lelked, a szíved, minden fény.
A szíved, mi örökké értem dobog,
A lelked, minden kimondott szó.

S a tested, maga a tökély,
Sehol máshol nem létezik ilyen lény,
Kinek forró teste hozzám bújik,
Érintése mindennél tüzesebb és így,
Minden más a csendes életben,
Szeretem forró, erős tested.

Az arcod a legkedvesebb,
Ahogyan rám veted tekinteted.
Gyönyörű barna szemeiddel,
Rám nézel simogatón, gyengéden.
A szemöldököd formája olyan szép,
Nézéseddel engem széjjeltépsz.

A szád, a mosolyod a leghelyesebb,
Ahogy nyugtatón, lágyan rám nevetsz.
A legjobb, mikor csókolsz,
S nyakamat lágyan harapdálod.
Ahogy csókolsz, nagyon szenvedélyes,
Egyszerűen gyönyörű és kényes.

Ahogyan kezeddel érintesz,
Derekamat lágyan simogatod és érzed,
Testem forró hevesedését,
Felpezsdül a vérem, ha hozzám érsz.
S mégis olyan kedvesen simogatsz,
Nyugtatóan simogatod a hajam.

Néha úgy érzem, kisfiú vagy,
És én téged nyugtatlak,
Mintha védenélek téged óvva,
Nehogy bántódásod érjen soha,
De a helyzet fordítva szokott lenni,
Én vagyok a kislány, kit te akarsz védeni.

Egymáshoz bújunk gyengéden,
Csókoljuk egymást szenvedélyesen.
Nem találok rá szavakat,
Hogy valójában milyen is vagy.
Szeretlek téged, és mit is mondhatnék,
Te vagy számomra a tökéletes lény!
2003-03-02