Még mindig hihetetlen az érzés,
Hogy téged, csakis téged szeretlek,
Felfoghatatlan, de talán mégis
Elhiszem, hogy szeretsz engem.

Oly sok idő után végre itt vagy,
Végre csak téged nézhetlek,
Velem sétálhatsz a nyugvó nappal,
Végre csak a tiéd lehetek.

Most már egész nap gondolhatok rád,
Órákig nézhetem kedves tekinteted,
Velünk együtt él már az egész világ,
S már csak a te tested érezhetem.

A te illatod száll a levegőben,
Érezni illatod, akárhol is vagyok,
Nézhetek tekintetedbe kedvesen,
Hihetetlenül békés és boldog vagyok.

De félek is. Félek attól, hogy elhagysz,
Hogy egyszer téged én elveszítelek,
Bár tudom, hogy el nem hagysz,
Mégis a magánytól rettentően félek.

Hihetetlenül és csendesen nézlek,
Minden mozdulatod halkan figyelem,
Őrültté tesz engem talán ez a szerelem,
De tudom, hogy örökké legyőzhetetlen!
2003-05-03