Csak úgy lehet élni, ha álmodozol,
Ha álmaidban látod az egész világot.
Látod benne a céljaidat, a jövődet,
S az életben csak eltervezed őket.

Megvalósítanád őket, ha tudnád, hogyan kell,
Megálmodni minden szépet lehet.
Álmodozni valakiről, akit szeretnél,
De lehet, hogy ő talán soha nem is élt.

Lehet, hogy megszületett mégis,
De az évek megváltoztatták őt is.
Ha rátalálsz, szépnek látsz mindent,
Gyönyörűnek látod vele a jövődet.

De eltelnek a hónapok, az évek,
S szerelmed egyre jobban megismered.
Rájössz, az élet vele sem tökéletes,
Mert hibái sorra előjönnek.

Mégis mindennél jobban szereted,
Mert a szép percek mindennél többet érnek.
Évek múltán csak a jóra emlékszel,
S ha megbánt, megbocsájtasz neki mindent.

Én is így szeretlek téged,
Hibáiddal együtt veled élek.
Bár szavaiddal megbántottál,
S tetteiddel nekem ártottál.

Én mégis megbocsájtok neked,
Még ha tévedésed be nem ismered.
Én is hibáztam, vétkes vagyok,
De mit tehetnék? Csak sírhatok.

Én beismerem: hibás vagyok,
Az egész hibát magamra vállalom.
Rettentően szeretlek, talán betegesen,
Mert álmaimban te voltál nekem.

Rólad álmodtam éveken át,
És itt vagy, mert rám találtál.
S nincs az a hiba, amiért elhagynálak,
Mert ha itt vagy, álmom valóra válhat.

Te vagy az, aki éltet engem,
Mert álom nélkül élni nem lehet.
S mivel te vagy a legszebb álmom,
Így élek én mindenáron!
2003-07-18