Gyönyörű szeptemberi délután van.
A nap süt ragyogóan,
Madarak énekelnek halkan,
Gyermekek játszanak a szabadban.

Elolvastam egy novellát,
Mert unatkoztam most délután,
S rájöttem, mi az igazi boldogság,
A célok, a törekvés és a tudás.

Rájöttem én így, 18 évesen,
Hogy elrontottam eddigi életem.
De ha minden tökéletes lenne,
Mit érne a csendes élet?

Mégis rájöttem arra,
Lehettem volna jobb is mostanra.
Ha érdekelt volna minden tudás,
Most értékesebb lehetnék talán.

Úgy érzem, elrontottam.
Mert sok értelmetlenséggel foglalkoztam.
S mert évekig nem tanultam,
Így minden sokkal rosszabb.

A szerelemmel foglalkoztam,
Pedig nem voltak ezen érzelmek igazak.
Az igazi most jött el, és érdekes,
Mellette jöttem rá, az igaz életre.

Mielőtt rátaláltam, nem volt életem,
Csak álmodoztam, boldogságra reménykedve.
S most, hogy itt van, az álom valóra vált,
Életem értelme most kezdődött igazán.
2003-09-16