Ezen a gyönyörű tavaszi napon,
- Bár a nap nem süt sehol –
Fekszek puha ágyamban,
S verset írok magamnak.

Igen, magamnak, bármilyen furcsa,
Hisz kinek írjak a mai világban?
A versek senkit nem érdekelnek,
Mi az emberek számára a költészet?

Mi ma az emberek számára Berzsenyi,
A nagy Balassi vagy Zrínyi,
Talán tudják, ki az a híres Ady,
De tudják vajon, kinek írt Csokonai?

Az emberek csupán érettségire tanulják meg,
S talán elolvassák a kötelező verseket,
De egy évre rá, úgyse emlékeznek rájuk,
Pedig volt nagy igazságuk.

S talán, ha mindenki olvasott volna,
Híres verseket, kitűnő prózákat,
Talán nem ilyen lenne a mai élet,
Nem lenne a bánat, mi bármikor utolérhet.

Szeressük a költészetet, amíg élünk,
Mert fontos az ember szívében élniük.
Szeretni kell, úgy, ahogy az életet,
S máris sokkal értékesebbek leszünk tőle.

2004-04-12