Mi bánt téged, te drága kislány?
A szerelem eltűnt már,
Barna szemed mélyéről,
Szívedből, lelkedből?

Nem fáj nekem, hisz nem hagyott el,
Csak most lapul a mélyben.
Én szeretek, csupán úgy érzem,
Más nem szeret engem.

De hiszen van neked egy fiú,
Ki szeret téged hiún.
Vagy tán nem úgy érzed most?
Mi most a gondod?

Nincs nekem gondom,
Csupán félek a haláltól.
S nem a testitől, az nem fáj.
A lelkitől, ami a szívvel bán.

Tán féltékeny vagy egy régi szerelemre?
Bánt téged egy lány zöld szeme?
Félsz, hogy barátodat elcsábítja e tekintet?
De hiszen ő tiszta szívből szeret téged.

Nem vagyok én féltékeny, csak félek.
Félek, hogy a szerelme hazudik nekem.
Félek, hogy egyszer a csábítás veszi el,
Tőlem, ki oly forrón szereti. Tőlem veszi majd el.
2004-04-25