Nem tudom, hogy miért írok verseket,
Talán mert ez az egy dolog, amihez értek.
Azt sem tudom, hogy kinek írom őket,
Talán szeretném, ha sokan olvasnák őket.

Talán szeretném, ha minden ember ismerne,
Átéreznék eddigi érzékeny életemet.
Hogy büszke lehessek nyolcévnyi munkámra,
Ha elismerést kapnék minden versírásra.

Milyen szép is lenne bőrkötésben látni,
Ezeroldalnyi verset újraírni.
Nevem fedné a könyv előlapját,
Bárcsak a verseimet így láthatnám.

De tudom, hogy soha nem lesz rá alkalom,
Hogy verseimet egyszer kiadhatom.
Tudom, hogy nem becsülnének nagyra,
Mert más költők nagyobb dolgokról írtak.

Oly nagy csalódás volt hallanom,
Hogy szerelmem néha lebecsül, tudom.
De talán igaza van, lehet, hogy magamnak írok,
Én fogom olvasgatni csak, az én dolgom.

Az én dolgaim vannak benne,
Az én titkaim, az egész az én életem.
Ezek a versek csak az enyémek.
Csak nekem fontosak, az én múltam, az én életem!
2004-10-11