Mindig csak magányban szenvedek,
Mert te nagyon keveset vagy velem.
Hiányzik bőröd finom illata,
Csókjaidnak édes zamata.

Rossz álmom volt az éjjel,
Újra egyedül hagytál, de már végleg.
Nem láthattam többé kedves arcodat,
Nem csókolhattam meg szádat.

Már nem láthattalak többé,
S ez szörnyű volt, mint soha még.
Elcsábítottak téged, és te hagytad,
Másnapra már szörnyen meg is bántad.

De soha többé nem találkoztunk,
Mert nem áldoztál a bocsánatból.
Nem jöttél utánam, úgy, mint mindig,
S ez miatt elveszítettük egymást életünk végéig.

Jó tudni, hogy már felébredtem,
És csak egy rossz álom volt minden.
De ki tudja, mikor válik valósággá?
Hiszen alig vagy velem mostanság.

Alig látlak már napok óta,
S már hiányzik bőröd illata.
Már hozzád akarok bújni ártatlanul,
Teljes szívből szeretlek, soha ne hagyj el!
2004-11-06