Gyönyörű őszi este van.
Talán már nem is ősz, inkább tél.
Gyönyörű szép este van.
Már egy apró virág sem él.

Az ég néha gyönyörűen csillagos,
Néha felhők lepik el.
A hold is magányos,
Engem is a magány fed.

De csak e pillanatban.
Hisz múlik az idő.
S jön a lelki társam,
A szerelmem, igen ő.

Múlik az idő, lassan 20 leszek,
Pereg az élet gyorsan,
Egyre kevesebbek a percek,
S én élek még boldogan.

Hihetetlen, hogy eljutottam idáig,
Ez tesz boldoggá engem,
Az elérhető cél, a szerelem is,
Amikben mindig is hittem.

A szerelem gyengédsége, ölelés,
Az óvatos simogatások,
A szeretet pillanatnyi átélése,
Boldogság, boldogság mindenáron.

Könnyeket fakaszt belőlem az élet,
S örülök minden percnek.
Örülök, ha fáradt vagyok, mert érzem, élek,
Örülök, ha boldog vagyok, ha nevetek.

S örülök a gyengéd szerelemnek.
Mert igen, szerelmes vagyok,
Rátaláltam életem értelmére,
S ő szebbé tesz minden gondot.

Ha sírok, ha nevetek, ott van velem,
S könnyet ereszt ő is,
Néha öröméből fogja is kezem,
S a mély szerelembe visz.

Nem is tudom, lehet-e úgy élni,
Ha nincs valakinek szerelme,
Egy ilyen csodás ember társának lenni,
Nincs csodálatosabb az életben.

A szerelem kiteljesíti életem,
Ezért vagyok boldog minden percben.
Mert elérek egy célt, mi boldoggá tesz,
S lelki társamnak kiadhatom örömömet.

S az örömömmel ő is boldog lesz,
Őneki is nevetnie kell ezen,
S már egymás boldogságán nevetünk,
Egy a bánatunk és egy az örömünk.
2004-11-23