Minden megváltozott, csupán a táj nem,
Bennem él még a múltam, bennem él minden.

Megváltozott az élet, a barátok elmentek,
S helyettük újak jöttek.

Megváltozott szobám, a dolgok benne,
Eltűnt szívem minden emléke belőle.

Eltűnt a kislány, ki régen voltam,
Eltűnt a létem, eltűnt a múltam.

De a régi táj megmaradt, a ház,
Ahol felnőttem, a nyár.

Itt érzem illatát az eltűnt nyárnak,
A lágy szellő susogásának.

Itt vannak az arcok, az emberek,
Akik valaha is itt voltak nekem.

De eltűntek, minden megváltozott,
Csak én maradtam, az én alakom.

Mindig feltárom a múltat,
Régi sebek felszakadnak.

Szerelmem múltját is feltárom,
S menekülni már soha nem tudok.

Fáj. Nagyon fáj a régi élet,
A gyerekkor, a régi emlékek.

Meghalnék most a fájdalomtól,
De szerelmemet el nem hagyom.

Mégis szenvedek, mert belül fáj,
Mindkettőnk múltja megtalált.

Eltűnt minden, a jóbarátok,
Eltűnt a fiatalság, a jó.

Mindenki elment, csak én maradtam,
De én is változok, mert kell, hogy változzam!

Már csak a tó jege reped alattam,
Ugyanúgy, mint akkoriban.

De jó is lenne elfelejteni mindent,
De akkor nem lenne tapasztalat, életem.

Minden így jó, ahogy van, még ha fáj is,
Meg kell ugyanilyennek maradni.

S élni kell az életet azzal, aki itt van,
És szerethetem minden éjszakában.
2005-01-19