Egy olyan világban élni, ami ismeretlen számunkra,
Elképzelni is nehéz, maradunk a valóságban.

A valóságban, ami csupa könny és magány,
Ahol benne él egy ártatlan, magányos lány.

Telve szeretettel, vágyódással, álmokkal,
Könnyes szemmel néz a nagyvilágra.

Mert nem találta meg a boldogságot,
Mit Isten kegyelmétől kért, az álomvilágot.

És szomorúan kérdi tőle, - Istenem, miért nem adtad meg?
A válasz: - Én megadtam, csak te nem harcoltál érte.

Harc nélkül a boldogság elérése lehetetlen,
A küzdelem, mi előrevihet az életben.

A lány ezután harcolt a szerelemért, a jobb életért,
Egy boldogságtól csörgedező szép jövőért.

És bár kudarcok sorozata is érték,
Megtanulta egyvalakiben a boldogság érzetét.

Egy fiúban, akivel leélné közös jövőjét,
Egy fiúban, kinek harcolt szerelméért.

És ő vele a legboldogabb a világon,
Őt szereti egy életen át mindenáron.

Hozzá megy örömében és bánatában,
Nála tanulta meg a szeretetet ebben az álomvilágban.

Így kezdődött életük egy rózsaszín álomvilágban,
S reméljük, így is ér véget, egymás karjaiban!
2005-10-21