Egy nap nélküled maga a csend,
Mit nélküled elszenvedek,
S sírok fájdalmamban, mert szeretlek,
És egyedül hagytál mára engem.

Három év alatt, ez a második nap,
Hogy nem láthatlak.
S könny folyik végig arcomon,
Mert ma nem láthatom mosolyod.

Olyan, mintha egy életre mentél volna el,
S nagyot sóhajtok, mikor rád gondolok mélyen,
S újra fellobban bennem a szerelem,
Mert nélküled minden sötét, minden üres.

Nem vagy itt, hogy beragyogd az eget,
Nem vagy itt, hogy szerelmet súgj nekem.
Nem vagy itt, hogy végigsimítsd testem,
S ölelj bátran, szenvedélyesen.

Szeretlek és ilyen szerelmet nem éreztem,
Még egy fiú iránt sem.
Veled szeretném leélni egész életem,
Mert ennyire nem szerettem senkit sem.

Legszívesebben neked adnám az egész világot,
Egész nap néznélek, neked adnám minden álmom.
Te tartasz életben engem, nélküled életem mit sem érne,
Ma sem vagy velem, így üres ma az életem.

Holnap, ha hazaérsz, a nyakadba ugrok,
Felfallak szerelmesen, s füledbe súgom,
Mennyire hiányoztál, mennyire fájt, hogy egyedül voltam,
S ha behunyom szemem, előttem vagy.

Hiányzol őrülten, nagyon, a fájdalom ég bennem,
Hogy nem vagy velem.
Számolom visszafelé a perceket,
Hogy jöjj haza, jöjj hozzám kedvesen.

S ölelj meg, csókolj meg újra,
Szeress napokat, éjszakákat újra!
S nevess rám, érezd, szeretlek,
És érezzem én is, többet nem engedlek el!
2006-02-09