Hajnal van.
Szemem gyengén, lassan kinyílik.
Nem csörög még az óra,
Ezért csak az ablakon álmosan nézek ki.

A nap elkezd beragyogni sárgán ablakomon,
Tegnap még az eső cseppjei csurogtak az ablakon.
A virágokon, a réteken, fákon, leveleken,
De ma reggel, egy új napra virrad napsütéssel.

Szemem újra elnehezedik, s becsukódik.
Előttem van kedvesem arca, ahogy elmosolyodik.
Szemét a tekintetembe fúrja erősen csillogva,
Kezeivel szorosan, de gyengéden átkarolva.

Ajkaival lágyan az enyémhez ér, forró csókot ad,
Szívem hevesen ver, s elolvadok nyomban.
Csókot adok nyakára lágyan, s mellkasára dőlök,
Míg egyik kezével derekam fonja át rögtön.

A másikkal hajamat simogatja lágyan,
Úgy érzem, olyan, mintha a kishúga lennék,
Aki óvva ölel, szorít magához bátran,
Olyan meleg biztonságot, szeretetet ad és véd.

Szeretem őt, szívem minden szeretetével,
Legszívesebben karjaiba lennék egész életemben.
Hogy öleljen, csókoljon, óvjon, szeressen,
Ahogy a nap beragyogja szívem, őt úgy szeretem.

Még évek után is, és ez nem véletlen,
Ilyen az igaz, őszinte szerelem.
Ami évek után is ilyen forró, szenvedélyes,
Mint a nap ragyogása, olyan kellemes és végtelen.
2006-05-02