Három nap távol tőle,
A nagy szerelem nélkül,
Szinte már elege van belőle,
Hogy magányosan van, egyedül.

Már a barátok mosolya se vidítja fel,
Egyfolytában csak róla mereng.
S szeméből kicsordul egy könnycsepp,
Mert egyedül érzi magát, szíve messzibe dereng.

Fél a magánytól, hogy magára marad,
Pedig még csak három nap telt el, hogy elváltak.
De szívében ott a remény,
Hogy hamarosan újra látja szerelmét.

S meglátja a messziből lassan, ahogy lépked felé,
Arcáról messziről sugárzik a gyönyörű mosoly.
S a lány is haloványan elmosolyodik,
Szíve hevesen kalimpál, s igyekszik

Elfojtani örömét, ne lássák a többiek,
De leplezni nem tudja, mennyire nevet.
Szeme barnasága csillogni kezd,
Szíve egyre kalimpál hevesen.

S a fiú közelebb ér, már látja minden apróságát arcán,
A mosolyt, a csendet, szeme ragyogását.
S közelebb jön, megölelik egymást,
S a lány újra beszívja bőre édes illatát.

Végre, három nap után csókot is kap a lány,
Gyengéden megérzik egymás ajkát.
Érzik egymás mellkasán,
Szívük heves dobogását.
2006-08-06