Szemed megőrjít, ahogy rám nézel,
A vágytól felforrósodik hangulatom,
Az ajkadon lévő gyönyörű mosoly a fellegekbe repít fel!

Ahogyan nézlek, ölelésedre vágyom,
Bőröd érintésére, csókjaidra,
De lehet, csak azért, mert üldöz a magányom.

Végigcsókolnám nyakad felpezsdült vérét,
Szemöldököd tiszta ívét,
S tested illatos, csillogó bőrét.

De nem lehetsz az enyém soha,
És én se a tiéd, csak így, ilyen alkalomra.
Lelkileg a tied lehetek minden napra.

A lelked mélyén, itt vagy velem, és rám nézel,
Látom, ahogy te is szeretsz szemeiddel.
Lelki társak lettünk, - tudom – minden percben.

Ha bánatom lenne, hozzád futnék,
Hogy vigasztalj, hogy ölelj!
S ha boldog vagyok, elmondhatom örömmel.

Mintha testvérem lennél, megbízom benned,
S a lelkem mélyén szeretlek.
Kérlek, maradj itt velem, ha szenvedek!
2006-09-07