Nincs szebb dolog a világon,
Mikor várni a délutánt, a barátot,
Őrjítő szemét, egész lényét,
Ahogyan megjelenik, kinézetét.

Mindenét csodálni, ahogy jő a messziből,
Mozdulatait, karjait, ahogy lépdel már közelről,
Meglátni mosolyát, ahogy rám nevet messziről,
Ahogy odaér, átölel szerelemből.

Nincs szebb dolog annál, ahogy csókol,
Ahogy közben simogat gyengéden, forrón.
Ahogy beleharap lágyan ajkamba,
Forró csókot lehel gyengén nyakamra.

Nincs szebb dolog a világon, mikor ragyogóan süt a nap,
S halkan táncolsz kedvenc dallamodra,
Csukott szemmel, mosollyal az arcodon dúdolod te is,
Kedvenc zenéd a mennybe repít, s boldog leszel a hangra is.

A zongora s gitár kíséretétől,
Mosolyra fakadsz jókedvből.
S csak a boldogságra gondolsz, a madár reptére,
Az ő énekükre, a szerelemre, s minden szépre.

S könnyre fakadsz.
A boldogságtól, az élet örömei sírásra fakasztanak.
Milyen csodálatos, ha érzed, mások szeretnek,
S készek lennének meghalni érted.
2006-09-30