Az egyetlen dolog, ami mindig boldoggá tett,
Amikor gyermekem hangos kacarászása ütötte fülem,
Mindig, mikor meglátom őt mosolyogva,
Szívem megenyhül minden kedves szóra.

Olyankor magamhoz ölelném a világot,
Csókokkal borítanám testét mindenhol,
Úgy ölelném magamhoz, hogy el ne engedjem soha,
Ő az életem értelme, akkor is, ha minden rút és mostoha.

Imádattal nézem, amikor alszik mélyen,
Olykor hosszú haját végigsimítom gyengéden.
Ő ölel mindig, ha szomorú vagyok, ha látja, hogy sírok,
Megvigasztal, a nyakamba bújik, a szívembe hatol.

Ilyenkor arra gondolok, hogy mennyire jó, hogy itt van velem,
Ha boldog vagyok, nevetünk, ha sírok, itt van nekem,
Ölel magához, szorít és letörli könnyem,
Ilyenkor jövök rá, hogy IGEN, ÉRTE ÉRDEMES ÉLNEM!

2013-04-15