Végtelenül múlnak a percek,
Másodpercekben múlik az életem,
S ki tudja, mit tehet gyenge lelkem,
Mikor elhív engem a végtelen.

Mely megerősíti vérző szívem,
És tapintásra érik puha kezem,
Arra, hogy tapinthassalak vele,
Végtelen életemben.

Ha neked adom szívem, lelkem,
És nem felejtelek el, egy percre sem,
Világéletemben tudom, szeretlek,
Tudom, hogy már tied az én életem.

Várom azt a pillanatot,
Mikor gyengéden melléd bújhatok,
És szívedér’ majd harcolhatok,
És érted egy életet feláldozhatok.

Tudom, hogy érzed, és nem kell, hogy elmond,
Nincsenek szavak, így könnyebb és nincs gond,
Életem összes perce egy gyönyörű lét,
Ezért van az, hogy életem most már a tiéd!

1999-02-01