Kimondhatatlan érzések, mik bennem élnek,
Csak szavak, miket szüntelenül mondok neked.
Ezek mind olyan dolgok, miket elmondani nem lehet,
Azok az érzelmes szavak, pillanatok tudatják veled: szeretlek.

Ezek csak szavak, melyeket mindig mondok neked,
De az igazi érzelmek lelkem mélyén teremnek meg.
A különlegesség, mi árad szívedből és belőled,
Azok már mind csak szerelmi dolgok és érzelmek.

Szemedbe nézek, de csak dadogni tudok,
Mert ilyenkor előtted zavarban vagyok,
Veled vagyok, mégsem tudom, hol vagyok,
És csak akkor jut eszembe, hisz’ öledben álmodok.

És melleden nyugszik fejem,
És hallom, ahogy megdobban szíved.
Csókjaidtól felmelegszik arcom hirtelen,
Nagy szerencsém van, hogy összehozott minket a véletlen.

1999-02-02