Szeretlek - én örökké csak ezt érzem,
Elfeledni téged?! Soha! Az lehetetlen.
Látják búcsúzásunkat a szomorú tanúk,
Mert ők mindent látnak: mert ők a csillagok.
Látják, hogy búcsúzunk, egymást öleljük,
És arcukon egy könnycsepp legördül.
Látják azok. A kutyák kint üvöltenek,
Azt mondják, örülj neki! Megadta neked őt Isten!
És igaz ez, hogy téged nekem rendelt Isten,
Megadta nekem azt, hogy miénk legyek a végtelen.

Szeretlek - mert veled minden perc szép,
Mint az álom csendje, ragyog, és arra kér,
Vigyázzak rád örökre, mert te vagy nekem a fény.
Az égen egy mosolygó csillag vagyok melletted én.
Most nem vagy velem, de hamar visszajössz,
És én csak rád gondolok, arcod hozzám mindig visszajön.
S ha elalszok, te az álmomba férkőzöl,
S ott látom arcod, ahogy mosolyogsz rám a messziből.
1999-08-01