Talán még mindig te vagy az egyetlen,
Kit még mindig, de nagyon szeretek.
Nem lehet tudni miért, miért kedvellek,
Mikor tudom, te csak rossz voltál velem.

Nekem megvan mindenem, ami kell,
Barátok, szeretet és szerelem.
Megvan nekem a szerelmem, egy jó barát,
Ki mindig, tán örökre vigyáz rám.

De bármikor feltehetem e kérdést:
Hogy lehet ez így és miért?
Próbállak elfelejteni, de nagyon nehéz,
Mikor neked kellett feltenned a döntő kérdést.

Gonosz vagy másokkal szemben,
Gonosz, és én ezt így elmondom neked.
Tudom, milyen vagy és ezt egyszer a tudtodra adtam,
Gonosz vagy és mégis te látszol jónak.

Nem tagadom, még mindig te vagy nekem az egyetlen,
Kit eddig is nagyon szerettem.
Talán lesz majd egy nap, mikor újra összejövünk,
És ez örök emlék lesz nekünk.

De miattad nem hagyok ott senkit,
Mert szeretnek engem itt,
Feláldozni érted felesleges,
Mert vannak, kiket jobban megszerethetek, mint téged!