Veled élek én örökre szépen,
Karjaidban mindennap ölelsz,
Régóta szép szerelmet csak irántad érzek,
S ha szomorú vagyok, könnyeket ejtek.

Szememből könny ragyog, s csak csillog,
Fájdalom ez? Szerintem nem, nem tudom.
Rájöttem, szeretlek, s csak ezt gondolom,
Ha fájdalom is ér, az boldog fájdalom.

Hisz boldog vagyok, mert szerethetlek,
Boldog vagyok karjaidban, akár a fények.
A tündöklő sötétben, csak veled lehetek,
Hiszen mindennél is jobban, csak téged szeretlek.

Boldogan ölellek, mert veled lehetek,
Mosolygok és a csókok után szemedbe nevetek.
S álmodozok. A virágos réten csak mi ketten,
Boldogan nevetünk még az éj csendjében.

S ülünk egy padon a hold fényében,
S csak nézegetünk a végtelen fényévben.
S akkor azt köszönöm neked és az égnek,
Hogy az én életem örökre a tied lehet.
1999-10-18