Közel az égig voltam egy szép, őszi napon,
Egyedül voltam, s néztem a felhőkig érő eget.
Rád gondoltam azon a napon, s elkerült az álom,
Hideg, hűvös este volt. De nem éreztem hideget.
Melegített a szerelem.
Néztem a felhők gyors haladását kelet felé.
S a szerelem őrjöngött bennem azon az estén.
Néztem a csillagok keletkezését, mikor fájdalom ért,
Gondoltam arra, vajon itt lehetsz lenn és élsz?
Még jó, hogy élsz, s nem tudod, mit érzek,
Mert te nem olyan vagy, mint én, te nem érzed
Azt, amit én érzek: szerelmet. Igaz, mert azt súgja a szél.
De érzel hűséget, kedvességet, bájt, gyönyört?
Én nem tudhatom, mert el nem árulod.
De szeretnél-e velem élni, ha a boldogság eljön?
Részemről én igen, még ha meg is halok.
1999-11-14