Ha eljön az idő, mindig kiülök ablakomba,
Várlak a csendes, nyugodt alkonyban.
Mindig nézlek, mikor bukkansz elő a semmiből,
Figyelem, mikor lépkedsz lefele az égből.

Látom messziben fényes arcodat.
Látom tekintetedet, mosolyodat.
És olyankor lesz egy fény a távolban,
És az egész világ tudja, az a fény te vagy.

Olykor nagyot dobban szívem az ég alatt.
Tíz emelet magasban is hallom hangodat.
És csak nézlek, nézlek az égből, a fényből,
És olyankor hirtelen felébreszt álmomból a csengő.
2000-01-08