Szeretem, ha szépen telik a nap,
A nap, mikor az óra lassan szalad.
Szeretlek, mint még soha senki mást,
Érezlek, és mindig vágyom rád.
Az idő lassan telik és még jobban szeretlek,
Az élet nagyon szép és csak veled.
Álmodok rólad nap, mint nap,
Mint ahogy előbújik a nap hajnala.
Annyira szép, ha szeretlek,
Olyan gyönyörű, mikor érezhetlek.
Mikor elrabolhatom gyenge szíved,
És újra ébredek, de csak veled.
Mással el se tudnám képzelni az életet,
Más nem érdemli meg, hogy ennyire szeressem.
Mert a te szíved létem szép szerelme,
A te hajnalod szívem gyenge lelke.

Szeretem, ha szépen ébred a nap,
A nap, mi oly gyengéden, de el nem hagy.
Várok rád örökre, hogy még többet szeress,
Hogy ne engedd, hogy bármitől is féljek.
Szeretem szíved, imádom lelked,
Annyira, de annyira szeretlek.
Fáj, mikor elmész, és sírsz a lelkemért,
De szeretlek akkor, ha hozzám visszatérsz.
Egyszer azt szeretném, ha mellettem álmosodnál,
Kedvesen csókolgatnál, majd elaludnál.
És én simogatnám szép arcodat,
Hallanám halk szuszogásodat.
És melletted elaludnék fáradtan,
Majd ha felkelek a szép hajnalban,
S újból simogatnám barna bőrödet,
S ezerszer suttognám, hogy szeretlek.

Ha ajkam a szádhoz ér,
Hideg testemben felforr a vér.
Ha kell, elrabolom gyenge szívedet,
Ha kell, kiáltom: szép, ha szeretlek!
2000-01-27