Olvasom a verseimet, mit egy éve írtam,
S felmerül a kérdés, akkor ezt tudtam?
S a válasz: igen. Már akkor tudtam mindezt,
Tudtam, hogy ez a szerelem csak a mienk.

Már akkor nagyon szerettelek,
S most is nagyon szeretlek.
És szeretni is foglak örökre,
Szerelmed elrepítem a végtelenbe.

Az első mosoly, mely rám meredt,
Az első és legszebb, bátrabb tekintet.
Már az megfogott engem, az első ölelés,
Az első csók, az első érintés.

Nekem mindez örök emlék,
Rájöttem a titokra, a szeretet lényege:
A báj, a szenvedély, a tetszés,
A szerelem, mely az égig felér.

Ezek az emlékek egy életre szólnak,
A láng, a tűz, a szenvedély, ezek felszólnak.
Ha elhagynál, vagy bűnbe esel,
Akkor én az életem adom fel.

Mindig is olyan voltál, mint egy angyal,
Kérlek, szeress még sokáig, mert te egy csillag vagy!
Soha ne hagyj el, mert ez az egy év, egy hónap,
A legszebb év, a legszebb hónap, mert te is egy angyal vagy.
2000-05-26