Tüzesen vakított a fény, lángra gyúlt egy élet,
Virágzott minden, s felszabadult egy lélek.
S hirtelen porrá fagyott minden,
Kihunyt a tűz, és elmúlt egy lány élete.

Míg barátja boldogan élt, szép volt neki minden,
Volt egy húga, kit az égnek tekintette és ölelte.
Voltak barátai, kik szerették őt, és ő is szerette őket,
És voltak szülei, kik az égnek se adták őt el.

Addig a lány szomorkodott, magányos volt.
Volt egy bátyja, aki elment, nővére egy férjbe botlott.
Voltak haverjai, kikre nem számíthatott,
S voltak szülei, kikkel alig találkozott.

Egy lány, kinek voltak céljai és elszálltak.
Egy lány, kinek voltak álmai ebben a világban.
Hogy a fiú mellett ébredjen, és szeressék őt,
De az álom elszállt, és egyedül hagyta őt.

Minek minden, ha semmit se ér a minden,
Minek élni, ha semmi nem jó az életben.
Egy lány él,
Kinek szíve tele van bánattal,
És e bánaton nem vigasztal senki… senki szavakkal.

Van egy érzés, mi azt jelenti, szerelem.
A pár megvan, de hol a nagy érzelem?
Hol a lángolás, a szívdobogás, az élet?
Minek élni, ha úgyse lehet mindig célba érni?
2000-07-26