Minden dolognak van szépsége,
Mint gyertyának a sárgán lobogó lángja,
Mint a növény sötétzöld levele,
Vagy akár egy fiú szürke szeme,
Vagy mint csordogáló eső kopogása.

Ez mind szép. És mikor eső esik hó helyett.
Szinte gyönyörű. Olyan, mint mosoly helyett könnycsepp.
Az én arcom is ilyen. Mosolygós, de mikor nem lát senki,
Sírok. Szemeim nedvesek. Könnytől áznak már megint.

A zuhogó eső, mint folyó könny.
Végig csurog az ablakon, mint arcomon.
És az ég sírásával sír egy barna hölgy.
Mindez sajnos a valóság, és nem álom.

Sírok egy szerelemért, egy fiúért.
Könnyeim csillognak, az esőt megcsillantja a fény.
S arcom mosolyra fakad a sírásért,
S szomorúan nevetek a távoli boldogságomért.
2000-12-27