A bevezető részem folytatása egyben a saját történetem folytatása is:

A történetet ott hagytam abba, hogy a kislányom megszületett... A baba egészségesen jött a világra, 52 centivel és 3250 grammal.

A terhesség alatt 20 kg-ot szedtem fel, ami nem is tűnik olyan soknak, hiszen rengeteget hallani arról, hogy kismamák ugyanennyit, vagy még többet híznak. Ott tartunk, hogy 54 kg-ról indultam és 74 kg-mal mentem szülni. Mindenki azt mondta, csak a pocakom nőtt, aminek nagyon örültem. Persze egyszer sem mértem magam centivel, úgyhogy fogamam sem volt arról, hogy mi az igazság. Arra gondoltam, hogy ami felkúszott, az a szülés után, a szoptatás alatt úgyis lemegy. Nem volt ilyen egyszerű a dolgom...

A terhesség alatt felszedett kilóknak a szakirodalmak szerint 9-12 kiló között kell lennie, az az optimális, az az egészséges. Ami ezen felül ránk jön, az már felesleges zsír lesz a testünkön. Állítólag a baba súlya, a méhlepény, a felgyülemlő víz a szervezetünkben, a vér többlet, összesen kb. 9 kg-ot tesz ki. Ez az én esetben is így volt, ugyanis szülés után, amikor hazamentem a kórházból, 65 kiló maradtam. Persze nem keseredtem el, úgy gondoltam, a szoptatás alatt úgyis lemegy pár kiló... de hogy egy csapásra újra 54 leszek, azt már magam sem hittem el.

De adtam egy kis időt a testemnek és különben is, a baba teljesen lekötött engem, úgyhogy nem is volt időm ilyeneken gondolkodni.

A lányom decemberben született, de én még májusban is 63 kilót nyomtam. Kezdtem szörnyen érezni magam bikiniben és amikor a próbafülkékben a tükörbe néztem, nem ismertem magamra. Úgy éreztem, ez nem én vagyok! De ekkor még mindig nem tettem semmit.

A vércukrom még mindig rengetegszer leesett, boldogan faltam a rokonoknál sütött süteményeket, palacsintákat, zsírban bővelkedő lángosokat... De a cukros üdítőket itt már ásványvízre és csapvízre cseréltem!

A vércukoringadozásomat (tévesen) annak tudtam be, hogy a szoptatás miatt még mindig több kalóriát igényel a szervezetem és sokat kell ennem ahhoz, hogy a baba a megfelelő mennyiségű és "minőségű" anyatejet kapja tőlem.

A tévedésemre akkor jöttem rá, amikor 5 hónapos korában megállt a súlya. Hetente vittem a gyerekorvoshoz méretni, de ő nem akart tápszert felírni. A kislányom minden este keservesen sírt, éjjel kétóránként felkelt, kifáradtam...

Persze jött a szöveg, hogy fáj a pocakja stb...

Nem hittem el ezt a mesét, és az orvosnak se hittem igazán, de mit tudtam volna csinálni? Egyszer csak rájöttem, hogy estére nincs tejem. A baba viszont éhes... égeti a kalóriákat, mert nem kap tőlem ételt... hát ezért sír minden este. Gondoljunk csak bele, tudsz reggelizni, tízóraizni, ebédelni, de ebéd után már szinte nem eszel semmit, és este kénytelen vagy így lefeküdni aludni. Persze, hogy nyűgös leszel és ideges... Kínlódásaid közepette neked is sírhatnékod lesz, ha tudod, csak másnap reggel ehetsz legközelebb.

De "ne adjunk a gyereknek más ételt hat hónapos koráig az anyatejen kívül!" - mondja a szakirodalom... és az orvosok... De abba nem gondolnak bele, hogy minden ember más... van, aki több tejet tud termelni, van aki alig tud pár cseppnyit. Ne vonjunk le általános következtetéseket!!! És bízzunk az ösztöneinkben!!!

A vége az lett, hogy egy helyettes védőnő azt mondta, nyugodtan adhatok már almát, banánt, répát leturmixolva a kisbabának egy étkezést kiváltva. Nyugodtan vehetek hat hónaposnak való tápszert, ami nem vényköteles. Ezt tettem... és minden este ezt itattam a babával... és lám, nyugodtabbak lettek az éjszakáink...

11 hónapos koráig szoptattam, de addig nem álltam neki edzeni és fogyókúrázni, amíg szopott, mert nem akartam, hogy emiatt leváljon rólam (erről is sokat olvastam - persze tévesen -)

undefined

 Hát...ilyen voltam a baba 5 hónapos korában. Ősszel elkezdtem csinálni egy zsírégető tornát DVD-ről. Az ételadagjaimat csökkenteni kezdtem. Amikor levált rólam a kislányom, eljártam egy héten egyszer futni... Aztán jött a karácsony, de ekkor még diétáról szó sem volt. A súlyom csökkent pár kilóval, talán 61 kilót nyomhattam. És eljött a tavasz...