Szememmel őrizlek téged éjnek idején,
Arcodra fakasztom mosolyom gyengén.
Nézem csendben, ahogyan lágyan alszol,
És én e pillanatban a múltra gondolok.

Mily szép pár voltunk a kezdetekben,
Hitvány megcsalás nem jutott eszünkbe.
Szerettelek akkor és most is,
Csak te maradsz nekem holtamig.

Annyi mindent átéltünk mi ketten,
Szomorúságot, bánatot éltünk életünkben.
S mégis boldogan telnek perceink.
Már legyőzzük szörnyű félelmeink.

Mindkettőnk gyenge pontján lettünk érintve,
S mindkettőnknek megcsalás jutott eszünkbe.
Mégis mi vagyunk a legboldogabbak,
Hiszen te örökké nekem maradsz!

Még ha el is követtünk ezer hibát,
Akkor is nagyon szerettük egymást.
S mit is kívánhatnék az élettől,
Örökké maradj meg nekem szeretetből!

Mert te hoztál fényt a szívembe,
Te nyugtattál egy életre meg.
Megtörtént velünk minden rossz az életben,
S mégis, mégis szeretjük egymást a lelkünkben.
2002-09-13