Ismét veled vagyok, így három és fél éve,
Fejedet ölembe hajtod nevetve,
Arcod simogatom, így alszol el,
A te arcod egy világgal ér fel.

Te jelented nekem a tiszta jót,
Ahogy így rád nézek, szemed mosolyogtató.
Mosolyod a legszebb ezen a világon,
Érintésed engem boldogít ezen a világon.

Ha csak nézlek, mikor álmodsz,
Eszembe jut minden, mi szép és jó,
Rám egy életre te vigyázol,
Szeretlek, mikor tekinteted megnyugtató.

S mikor elmész, mosolyogsz rám,
De elengedni nem akarlak már.
Kínzó gyötrelem fog el, ha látsz,
Mikor szenvedek, ne menj el hát!

Olykor átölellek, s veled együtt a világot is,
Mert te egy világ vagy így is.
És mindig szeretni foglak, akármeddig,
És soha-soha nem hagylak el a sírig!
2002-10-07