Szeretett engem valaki úgy, ahogy én
Másokat szerettem?

Szeretett engem valaki annyira,
Amennyire én szerettem?

Számítok-e én valakinek,
Ahogyan nekem számít más?

Vallottak-e már nekem igaz szerelmet,
Amilyen egy igazi vallomás?

Ezeket én nem tudhatom,
Csak érezhetem.

De szerintem másnak nem fáj ez,
Csak énnekem.

Szeretnek-e engem az emberek?
Nem tudhatom.

De szerintem ők nem tudják,
Milyen az én világom.

Szükségem van másokra,
Ahogy mások nekem.

Szükségem van barátokra,
Kik nyújthatják segítségüket.

De ők nekem már nincsenek.
S nélkülük elvesztem.

De van egy valaki,
Ki örökké itt van velem.

A barátom, és már három és fél éve,
Ő meghallgat mindenben.

Neki sírhatok, ha szomorú vagyok,
Sírhatok a lelkemben.

Ő átölel, ha kérem tőle,
Talán ő mindig szeretett.

Ő simogatott, ha álmos voltam,
Elaltatott szeretettel.

Talán nem is fontosak a barátok,
Ha ő itt van velem.

Mert ő az én legjobb barátom,
Az összes embert együttvéve.

Ő kell nekem örökre,
Mert ő az igazi életemben.
2002-11-03