Mi az életben az, mi boldoggá tehetne egy embert?
Ki az az ember, aki boldoggá tehetne engem?
Talán ő nem is létezik ezen a világon,
Lehet, hogy nincs olyan, ki szeretne mindenáron?

Létezik egy ember, kit én választottam,
Vele éltem életem változatlan.
De talán ő igazán szerethet engem,
Vagy csak a megszokás tart össze minket?

Annyi mindent éltem én át vele,
Csodákat, hazugságokat, képzeleteket.
Neki mégis fontosabb a vidám élet,
S velem nem foglalkozik sokat, míg élek.

Talán mert kővé vált a szívem,
Ezért gyűlöltem őt meg.
De nem tudnám bántani soha,
Mert szeretem, mert ő nekem a nap.

Fényt hozott az életembe, mikor megjelent,
S boldog lettem vele, mikor átölelt.
De néha torkig vagyok az életemmel,
Hogy soha nem lehetek az én szívemmel.

A szívemmel, aki te vagy nekem,
S mindig szomorúvá teszed életem.
Elegem van már az ünnepekből is,
És minden érzelmekből az életem végéig.

Pedig én szerettelek egész életemben,
De néha gyűlölöm magam és téged,
Néha dühtől lángol gyenge szívem,
És arra vágyom, átölelj engem!
2002-12-27