Milyen hamar eltelt ez a négy év,
Felettünk elsuhant a kínzó emlék.

Hazudnék, ha azt mondanám:
Nem hiányzol most már.

Nagyon hiányzol, pedig nem szeretlek,
A szerelem már elmúlt régen.

Mégis hiányzik ez a négy év, mit éltem veled,
Olyan furcsa, hogy ismét a régi lettem.

Széttépted a lelkemet, félek,
Hogy egyszer újra csalódnom kell.

Kemény lettem, megváltoztattál,
Újra a régi lettem, ugyanaz a kislány.

Mintha álmodtam volna mindezt,
S egyszer felébredtem hirtelen.

Már olyan, mintha nem is ismertelek volna,
Istenem! Hová fojtsam bánatomat?

Már nem tudok sírni senkiért,
A szívem szeretettel teli.

Szeretem az életemet, hisz szabad lettem,
És nem bántja már senki életem.

Te sokszor bántottál engem,
És én mégis négy évet éltem veled!

Itt az idő, hogy végleg elfelejtselek,
Legszívesebbek elégetnék minden emléket!

Nem bírom, szeretném kitépni szívemből,
Azt a négy évet, elégetném a lelkemből.
2003-03-31