Nézek régi képeket rólad, s arra gondolok,
Miért nem ismertelek én már akkor,
Úgy érzem – ahogy nézem képed – szerelmes lettem volna beléd akkor is,
Mert olyan szép voltál, mosolygós, férfias, hogy átöleltelek volna már akkor is.

Legszívesebben akkor csókoltalak volna forrón,
Hívtalak volna, szemérmesen, ágyba csalogatón.
Kacsintottam volna rád kacéran a távolból,
Mosolyogtam volna szemedbe hivalkodón.

Úgy érzem, szétrobban szívem, lelkem,
Mert bánom, hogy akkor még nem ismertelek.
Táncra hívtalak volna csendesen,
Hogy érezzem illatod érzékien.

Hogy megcsókolhassalak, ó, hogy megtettem volna,
Hogy már évekkel ezelőtt magamhoz hívtalak volna!
Végigsimítottam volna bőröd, a hátadon,
A hasadon aludtam volna minden napon.

Úgy érzem, ismerlek is a világ kezdete óta,
Vágytam rád, már előző életemben szerelmet vallottam volna.
Szerintem már akkor ismertük egymást,
Már akkor fergetegesen vágytam rád!

Mindkettőnk próbált már más szerelmet,
Mégis egymásé lettünk egy életre.
Egymásra vágyunk, immár hat éve szeretlek,
Őrülten vágyom csókjaidra, nevetésedre, szerelmedre.

Hiszen te vagy nekem az egyetlen!
Még ha kísért is néha más vére,
Más mosolya, más érintése,
Ez csak egy pillanat, mert nekem te vagy az egyetlen!

Te jelented a végtelent nekem, az egész világot,
Te jelented nekem az éjjelt, a nappalt, az álmot!
Te leszel a mindenem egy életen át és tovább,
A végtelenbe veled megyek át, ha eljön a másvilág!

Úgy érzem, te vagy nekem az igazi, az élet,
Te jelented nekem a véges végtelent!
Te fogsz csókolni, érinteni az utolsó percben is,
Mit együtt élünk le ebben a földi életben is.

És a túlvilágon is fogni fogod két kezem, örökre,
Te vezetsz majd át a végtelenbe.
Veled fogok nevetni majd naphosszakat,
Veled fogom átérezni az életbeli fájdalmakat.

Neked fogok gyereket világra hozni,
Bánatomban, s örömömben hozzád fogok futni.
Téged foglak csókolni minden éjszaka,
Rád fogok mosolyogni minden nap!

S hogy miért pont téged választottalak?
Mert ajkaid örökre a csábításra szólítanak.
Mert kezeid gyönyörűsége a végtelenbe szárnyal,
Ahogy érintesz velük, simogatod bőröm lágyan.

Amiért barna szemed tiszta szeretetet, csábítást sugall,
Ahogy mosolyod beragyog nap, mint nap.
Ahogy testedhez simulhatok minden éjszaka,
Ahogy karjaidban érzem, biztonságban vagyok a világban.

Mert téged imádlak minden éjszaka és nappal,
Te jársz a fejemben állandóan, az egész lényed, mi magával ragad.
Nem kérek mást Istentől, hiszen már megadta boldogságom,
De azt kérem, hagyjon is meg nekem téged, csakis téged ezen a világon!
Mert csak rád vágyom!
2007-04-05