Már lassan három hónapja, hogy itt vagy velünk,
Drága Szófia,
Már három hónapja,
Hogy nagyon szeretünk.

Nem tudom elmondani ezt a csodás érzést,
Amikor először hallottam meg hangodat,
Először néztem szép tekintetedbe érezvén,
Mostantól én gondoskodom minden percben rólad.

Felejthetetlen érzés volt téged először karomba venni,
Megcsodálni gyönyörű arcodat, lényedet.
A legszebb dolog volt először hozzád szólni,
Legerősebben kimutatni végre szeretetemet.

Szörnyen hideg téli nap volt, mikor világra jöttél,
A mi szívünk mégis melegséggel volt teli.
Fényes, nyugodt éjszaka volt, mikor születtél,
Fáradt voltam, határtalanul boldog mégis.

Azóta eltelt csodás három hónap,
És én nézlek ezen a tavaszi napon,
Ahogy itt őrzöm reggeli álmodat,
S gyönyörködöm minden egyes mozdulatodon.

Kimondhatatlan érzés volt, amikor először mosolyogtál,
S így mutattad ki, hogy jól érzed magad velünk,
Boldog vagy, hiszen elégedetten jóllaktál,
És azt is érzed, körülölel szeretetünk.

Azóta, hogy megláttalak, és táplállak,
Rajtam függ, hogy kiegyensúlyozott vagy.
És akár sírsz, akár mosolyogsz, mint egy angyal,
Mi akkor is szeretünk, hiszen a kislányunk vagy!
2009-03-18