Nagypapák és nagymamák, bocsássatok meg nekünk,
Hogy nem látogattunk titeket gyakrabban,
Nem vittük el nektek drága gyermekünk,
Hogy életetek végéig még nagyobb szeretetben éljetek mára.

Drága Soós Papa! Bár én kicsi voltam még,
Mikor elhunytál, de tudom, jó ember voltál.
Láttalak már, mintha még élnél,
Szobám közepén, délcegen ott álltál.

Bár nagyon féltem, rájöttem, hogy te vagy,
S vigyázol rám, féltve őrzöd álmomat.
Talán éppen meglátogattad fiadat,
S engem, hogy tudasd, te is itt vagy.

Drága Rozi Mama! Fájdalmak közepette mentél el,
Egy jobb világba, hogy vártad már a papát.
Sose felejtelek el, téged láttalak a legtöbbet,
Te vigyáztál rám olykor a papával, így telt a nyár.

Téged el tudtalak búcsúztatni, még utoljára látni,
Talán könnyebb is volt így elengedni.
S remélem, tudod, hogy szerettelek nagyon,
Még ha nem is láthattál minden napon.

Drága Vali Mama! Én szerelmem nagyanyja!
Bár nem voltál az én nagymamám,
Mégis olyan voltál, mintha az lettél volna,
Megsirattalak téged is, hiszen mindig láthattál.

Annyira bántam, hogy unokáddal nem tudtunk elbúcsúzni,
Fájdalmaid közepette csendesen elengedni.
Talán többször kellett volna kérnem a Szabit,
Hogy látogassunk meg mindig.

Hogy utoljára láthasd növekvő pocakom,
Utoljára hallhasd unokád szavát, hadd poénkodjon,
Hogy lásd, mennyire szeretett téged,
Sajnos ezt elmondani már nem lehet.

De talán ott fenn tudod,
Hogy mennyire szerettünk, és megbocsájtod,
Hogy nem vettünk könnyes búcsút,
S elhiszed, ez örökké fog bántani, ez a meg nem történt búcsú.

Drága Gyula Papa! Annyira, de annyira sajnálom,
Hogy nem látogattalak meg mindenáron!
Annyira fáj, hogy már évek óta nem találkoztunk,
Hogy nem láthattál minden napon.

Talán Isten is így akarta, ne lássalak szenvedni,
De szerettem volna, ha tudod: ott állok és igyekszek segíteni,
Hogy békében, hagyj itt minden szépet, mit megéltél,
Ó, annyi élményed volt, olyan szépen éltél!

Harcoltál a világháborúban, oly sok élményben volt részed,
Meghaltál egy puha ágyban, s elment a lelked.
De te jó ember voltál nagyon, s így szerettelek,
Amikor meséltél sokat, nekem, kis gyermeknek.

Téged szerettelek a legeslegjobban,
S talán lányodat is bennem láttad,
S remélem, hogy tudod, én sokat gondolok rád,
Tudd, hogy a lelkemben vigyázok emlékeidre, és rád!
2009-07-27