Majdnem nyolcéves voltam,
Mikor megszülettél, s hozzánk kerültél.
Egy doromboló kiscica,
Bújtál hozzám, ölemben heverésztél.

Ragyogó sárga szemeddel meredtél rám,
Kérlelve tekintettél szemembe,
Hogy tápláljalak, s cserébe doromboltál,
Ahogy szerettél, úgy szerettelek.

Imádtam simogatni puha bundád,
Imádtam, mikor jöttél hozzám,
Mikor játszottunk s hangosan doromboltál,
Mikor sírtam, te bújtál hozzám.

Vigasztaltál mindig, ha szomorú voltam,
Játszottál velem, ha boldog voltam.
Mikor hazaértem, te fogadtál engem halkan,
Megölelhettelek akkor, amikor akartam.

Nagyon szerettelek kiscicám!
Nagy lelked volt, különb, mint egy emberé.
Sose felejtem el, mikor hozzám bújtál,
Bárki másnál jobban szerettél.

Gyerekkorom óta te voltál a hercegem,
Ha ember lettél volna,
Te lettél volna, ki engem örökké szerethet,
Ki nekem súghat szép szavakat.

Eltelt 18 év, mily gyorsan és hirtelen,
Elmentél, s nem vittél magaddal.
De talán egyszer ott fenn újra megölelhetlek,
Újra találkozhatunk majd.

2011-01-17