Kedves cicám voltál, Mirandám,
Mindig nagyon sokat nyávogtál.
Kerested mindig szeretetem,
Mindig ott voltál mellettem.

Bújtál hozzám, doromboltál sokat,
Félve néztél mindenkire, ki maradt
nálunk, hirtelen haraggal támadtál
mindenkit, ki idegenként lépett be hozzánk.

De kedves voltál, s gyönyörű kék szemeid voltak,
Puha bársonyos bundád megnyugtatott minden nap.
Szerettelek nagyon, pároddal együtt,
Vártatok mindig, örültetek nekem együtt.

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar elmész,
A betegség legyőzött, most már te is elmentél.
Sokat szenvedtél a fájdalomtól, s hogy egyedül vagy,
Nem bírtad cicapárod hiányát, úgy érezted, magányos vagy.

Talán ezért mentél el te is ilyen hamar,
Tekinteted nem felejtem el az életben soha.
Hiányzol, nélküled üres a lakás…
Nincs, ki minket várjon már.

Azt hittem, még pár évig itt leszel majd,
De csak pár hónap volt, hogy itt maradj.
Elmentél, s most már pároddal vagy fenn az égben.
Talán ő siettetett ennyire téged,

Hogy fenn legyetek már újra együtt,
Már biztos hiányoztál neki, félt egyedül,
Most már örökké veled lehet, s vigyáztok ránk,
Néztek fentről minket, gazdáitokat, a legszebb cicák.

2011-06-03