Tizenhat éve annak, hogy megismertelek.
Tizenhat éve annak, hogy csókot kaptam tőled.
Te voltál az első, kit szerettem,
Te voltál az első jó élményem.

Azóta is ott voltál az árnyékban.
Azóta is láttalak itt-ott magányosan.
Azóta felnőttünk, s családunk lett,
Azóta is őrzök minden szép emléket.

Ezután mindig jobban őrzök minden percet,
Mit gyerekkoromban veled töltöttem.
Mindent, amit veled átélhettem,
Őrzök mindent, benn a szívemben.

Nem tévednek azok, akik azt mondják,
Igenis egy egyéniség voltál.
Szeretted a helyet, ahol éltünk,
S itt haltál meg közöttünk.

Ott mentél el, ahová mindig is tartoztál.
Elsodort a folyó, melyhez mindig ragaszkodtál.
Ahol annyit játszottunk, korcsolyáztunk,
Ahol minden egy szép élmény volt nekünk.

Elmentél, 27 évesen… oly fiatalon,
Tizenhat éve, nem gondoltam volna, hogy így eltávozol.
Olyan, mintha még mindig élnél,
Mintha őriznéd ezt az életet, az életünket élnéd.

Mintha néznél minket onnan fentről,
A mennyországból, hiszen hiába voltál rossz,
A szíved igenis büszke és jó volt,
Hiszen te adtad nekem az első csókot.

Nem hittem volna, hogy ennyit sírok miattad,
Hogy a lelkem ennyire fájni fog hiányod miatt.

Az utolsó találkozásunknál, amikor futottam,
Nevettél ugyanúgy rám, mint gyerekkoromban.
Ugyanazt a mosolyt látom mindig az arcodon,
Ugyanazt a jó embert látom minden alkonyon.

Nehéz szabadulni az emlékektől, egyre jobban gyötörnek,
Annyira boldog voltam, hogy megismerhettelek.
Soha nem fogom elfelejteni, hogy fogtad kezem,
Hogy vigyáztál tám, s szerettél egyszer engem…

2011-07-05       L.R. 1983.10.16-2011.07.01.