Ebben az évben három babát veszítettem.
Tavasszal az elsőt, csupán hat hetesen.
Minek is nevezzem őt, hiszen neve sem volt,
Kis Babym, talán így hívlak most.

Véletlen telepedtél meg pocakomban,
S annyira örültem, mikor megtudtam.
Elkezdtem terveket szőni, naplót írni,
De sajnos nem tartott soká az öröm, nem bírtam bízni.

Mikor elkezdtem vérezni, a szívem tudta,
Hogy már nem élsz, valami baj van.
Még ott voltál, láttalak egy percre,
De másnap már teljesen elveszítettelek.

Szörnyen fájt, és szörnyen bánt; hogy talán
nem vigyáztam eléggé rád.
Azt hittem, a nővérkéd után, te is simán megszületsz,
S boldogan élhettünk volna együtt veled.

De nem így történt, a sors közbeavatkozott.
A sors nem akart téged, ezért elpusztított.
Pedig te már egy lélek voltál, aki engem választott,
A bizalmadba fogadtál, szerettél már akkor.

És én is szerettelek és szörnyen sajnálom,
Hogy így alakult minden, mindenáron.
Sírtam érted sokat, szenvedtem nagyon,
Lelkemet azzal vigasztaltam, hogy majd újra próbálkozom.

Eltelt két hónap és megpróbáltuk,
Sikeresen összejött minden, álmodoztunk.
Megint csak bizakodtam, hogy minden rendben lesz,
De a sors közbeszólt újra, s elvette tőlem az ikreket.

Bogyó és Babóca, így neveztelek ma el titeket.
Bárcsak a füleitekbe súghattam volna szépeket!
Bogyó csak pár hétig voltál velem,
És annyira sajnálom, hogy ilyen hamar elveszítettelek.

Már csak az üres kis helyedet láthattuk,
Ikertestvérkéd mellett, de már őt is csak testileg láthattuk.
12 hétig élt kényelmes kis hasamban,
De az Úr Őt is elvette nagy fájdalmamban.

Annyira sajnállak Babóca. Nem tudom, fiú lettél volna,
Vagy kislány, ahogy apa nagyon akarta.
Talán egyikőtök fiú volt, másikatok lány,
Olyan boldog lettem volna, ha így marad már…

Ezt a fájdalmat soha nem heverem már ki,
Nem érdekel a múlt, a jövő és senki.
Egyedül a kislányom, Szófia érdekel,
A Ti nővérkétek az egyetlen értelme életemnek.

Miatta leszek csak erős, mert ő önzetlenül szeret,
Ő az, aki ilyen helyzetben is megnevettet.
Ő nyújt nekem vigaszt, tiszta lelket,
Őt szeretem a legjobban, mindenek felett.

S egyszer, ha adhatok neki testvért,
Én leszek a legboldogabb, az ő kedvéért,
Az ő boldogságáért fogok küzdeni,
Mert ő ad értelmet az életemnek, miatta érdemes élni.

2012-09-30