Miért is nem néz a szemembe, ha keresem tekintetét?
Miért is nem szól hozzám, ha várom kérdését?
Miért nem fogja meg kezem, ha vágyom meleg érintésére?
Miért nem csókol meg, ha tüzesen vágyom édes ízére?
Talán mert nem is szeret...

Talán nem is szeretett soha az életben, egy percig sem,
Talán csak kiábrándult ennyi idő után belőlem.
Talán nem is érzett mást, csak szeretetet,
Talán soha nem is fog elkezdődni kettőnk élete.
Talán mert nem is szeret...

Miét van az, hogy nem tud velem kettesben lenni,
Nem tudja arcom szerelmesen figyelni.
Nem hagyja, hogy beszéljek, hogy ránézzek,
Nem hagyja, hogy mindenki előtt megérintsem.
Talán mert nem is szeret...

Ha szeret, akkor miért nem mutatja ki rendesen?
Miért nem mondja többször egy nap „szeretlek”?
Miért nem harcol a jövőnkért, s boldogságért?
Hogy velem lehessen minden percben a szerelemért.
Talán nem is szeret...

De mégis mond néha arra utaló szavakat,
Tesz öleléseket, csókokat, s hogy szeret, néha mondja.
Mégis oly hidegnek érzem néha,
Legszívesebben eltűnnék, hogy egyedül maradjak.
Talán mégis szeret?

 

2007.02.23.